|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 9 találat | lapozás: 1-9 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Mészáros Tamás 2003. szeptember 2.Az embereknek vállalniuk kell a felelősséget szavaikért, az ellenzéknek abba kell hagynia azt a mocskolódást, amely hosszú hónapok óta folyik - közölte Medgyessy Péter miniszterelnök a Magyar Televízió Nap-kelte című műsorának adott interjújában szept. 1-jén. A kormányfő szerint az ellenzék a K and H brókercégénél kialakult botránnyal és az egykori Inter-Európa Bank elnökségével összefüggésben "folyamatos csúsztatásokkal él, s amikor kiderül, hogy hazugság volt, amit mondtak, akkor azt mondják: jó, beszéljünk másról". Medgyessy Péter beszámolt arról, hogy két éve mondott le az Inter-Európa Bank élén betöltött posztjáról, de ezt a cégbíróságon sokáig tartó eljárás miatt csak tavaly jegyezték be. Közlése szerint a pénzmosásgyanús tranzakciók csak "pici része" történhetett a bankelnöksége idején, s ezeket az eseteket egyébként jelentették a rendőrségnek is. A kormányfő közölte: csak enyhítő körülmény, hogy a bankfelügyelet elnöke azt mondja, ők tárták fel a K and H brókercégénél történt visszaéléseket. "Ez nem válasz arra, ha a bankfelügyelet nem végezte el a dolgát" - jegyezte meg Medgyessy Péter. Az interjút készítő újságíró felvetésére, hogy a szervezet bizonyos mértékben független intézmény, a kormányfő úgy fogalmazott: a bankfelügyelet működése nem független a társadalomtól. /A magyar kormányfő a K&H-botrányról. = Krónika (Kolozsvár), szept. 2./A Magyar ATV, a korábban több jobboldali műsornak is otthont adó tévécsatorna tulajdonlásában ötvenszázalékos részesedést szerzett a baloldalhoz szoros szálakkal kötődő Hit Gyülekezete, a gazdasági holdudvarába tartozó vállalkozáson keresztül. Stefka elmondása szerint Székely olyan vehemensen balos újságírókkal képzeli el a centrumban maradást, mint Mészáros Tamás vagy Dési János.A rendőrség nyomozást rendelt el egy Magyar Nemzet-cikk alapján, mely szerint Csonka Gábor, a szocialista párt tagja, Lendvai Ildikó korábbi kampányfőnöke ötmillió forint kenőpénzt vett át ifjabb és idősebb Jónás Csabától, hogy közbenjárása révén a VI. kerületi vagyonkezelő kifizesse nekik közel ötvenmillió forintnyi elismert számlatartozását. Csonka annak ellenére minősítette rágalmazásnak a Magyar Nemzet állításait, hogy az a Jónásék által felvett hangszalag tartalmán alapult. Gál J. Zoltán kormányszóvivő bizonygatta, hogy Medgyessy Péter nem a pénzmosás idején volt az Inter-Európa Bank elnöke. Hadd idézzük szó szerint: "Immár a gyógypedagógusok türelmével vagyok kénytelen újra és újra megismételni: Medgyessy Péter 2001. szeptember 30-éig töltötte be az Inter-Európa Bank elnöki tisztét". Ehhez képest 2003. augusztus 29-én a Fővárosi Bíróság hivatalosan igazolta, hogy Medgyessy Péter 1998. október 1-jétől 2002. április 29-éig a bank felelős vezetője, tisztségviselője volt. A Fidesz három kérdést tett fel az eset kapcsán: Hogyan szökhetett külföldre a K&H-ügy után az Inter-Európa-ügyben is érintett egyik gyanúsított? Miért tévesztette meg a kormányszóvivő a közvéleményt Medgyessy Péter bankvezetői felelősségét illetően? Hogyan fordulhatott elő, hogy Kulcsár Attila sikkasztott pénzét Medgyessy bankjában mosták tisztára? Ülésezett a Magyar Demokrata Fórum Országos Választmánya. A testület megbízta a párt elnökségét és frakcióját, hogy kezdeményezzék parlamenti vizsgálóbizottság felállítását a közfigyelmet hetek óta lefoglaló K&H-ügyben. Az OV állást foglalt a kettős állampolgárság kérdésében is, felszólítva a kormányt, mielőbb kezdjen tárgyalásokat a határon túl élő magyarság képviselőivel. /Pápaffy Endre: Otthon történt. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), szept. 2./2005. január 13.Koltay Gábor és Raffay Ernő Trianon című filmjét vetítették, vetítik Erdély jó néhány városában. A film dokumentáris értékű, nem uszít, nincs irredenta felhangja. Sem Koltay, sem Raffay nem tűzte ki célul, hogy e filmmel fölülvizsgálja a határokat. De az igazságot ki kell mondani. Magyarországon – mondják – betiltották a filmet. A mostani magyar miniszterelnök és cimborái csak magyarokról és nemzeti sorskérdésekről nem akarnak hallani. A miniszterelnök sokkal inkább kedveli a kommunista Internacionálét, mit már régóta harácsindulóvá írtak át udvari zengészei: Mészáros Tamás, Avar János, Bolgár György és díszes kompániájuk, írta Magyari Lajos. /Magyari Lajos: Ó, Trianon, Trianon! = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 13./2006. január 24.Kettészakadt az ország, két Magyarország van – gyakori kijelentések ezek manapság. És feltétlenül pontosak. A szembenállás, a két Magyarország több mint ezer esztendeje kíséri történelmünket. Szívország és Gyomorország ádáz küzdelmének nem látni a végét. „Árpád és Zalán, Werbőczy és Dózsa”, vázolta fel a történelmünkön végighúzódó kettősséget József Attila. És folytathatnánk a sort: Koppány és István, a Hunyadiak és a Czilleiek, Ferdinánd és Szapolyai, kurucok és labancok, Széchenyi és Kossuth, Tisza és Károlyi, az utolsó töltényig hazájukat védők és a muszkavezetők, az ötvenhatosok és az ötvenhetesek, írta Ágoston Balázs. A magyarok fele mára megszűnt magyarnak lenni. Ez az a tömeg, amely lakosságról beszél, amelynek semmit nem mond a magyarság. E massza valamiféle szocializmust akar, mert akkor munka nélkül is eltartja az állam. E masszából élnek a bulvárlapok és a gagyitévék, gagyirádiók. Ez Kádár népe, Győzike népe, az „Anyám, Katus” népe. A „zabálj és fizess!” népe. Ők azok, akik gyűlölködő üzeneteket küldenek a „Magyar” ATV újságíróklubjának adása idején, jelezve, hogy beépült tudatukba a méreg, amit Dési János, Mészáros Tamás, Bolgár György, Avar János és társai terjesztenek. E rétegnek, Gyomorországnak muzsikál a szocialista-liberális nagyzenekar, amelyben Gyurcsányok, Lendvaik, Hillerek, Gusztos Péterek, Ungár Klárák, Kende Péterek, Nyakó Istvánok, Újhegyi Istvánok és hasonlók lépnek fel. Szívország polgárai viszont nem masszát alkotnak, hanem felelős polgárok közösségét. Ennek a Magyarországnak a Kárpát-medence nem vadászterület, hanem szülőföld és haza. Ez a másik Magyarország tudja, hogy Felvidéken, Kárpátalján, Erdélyben, Délvidéken, Drávaszögben, Muravidéken, Őrvidéken is magyarok élnek. Szívország tudja, hogy felemelkedni csak együtt lehet. „Mert a haza nem eladó, ezüstpénzre sem váltható!” – énekli a kárpátaljai Credo együttes Horváth Sándor versét. /Ágoston Balázs: Shylock feni a kését. Szívország és Gyomorország örök háborúja. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 24./2007. december 1.Az MSZP-hez közel álló Népszava nem fogadta el, hogy a demokratikus választékbővítés meghozta a maga gyümölcsét. A lap szerint az erdélyi magyarság csak egységben képvisel elegendő erőt ahhoz, hogy számottevő tényezőként szerepelhessen a román politikában, továbbá a Tőkés László zászlaja alatt felsorakozók az RMDSZ bomlasztásán dolgoznak majd. A lap támadta Tőkés püspököt: nem konszenzusra törekszik, hanem „szakadár tekintélyre” és Orbán Viktort, mondván, a belpolitikai kettéosztottságot akarja átplántálni Erdélybe. /Mészáros Tamás: Kéz kezet mos. = Népszava (Budapest), dec. 1./2009. január 24.A Babes–Bolyai Tudományegyetem díszdoktorává avatták január 23-án dr. Mészáros Tamást, a budapesti Corvinus Egyetem professzorát a gazdasági reformhoz való hozzájárulásáért. Dr. Mészáros Tamás a cégmenedzsment elismert specialistája. Mészáros Tamás 2004 óta vezeti a budapesti Corvinus Egyetemet. Andrei Marga, a BBTE akadémiai tanácsának elnöke nagyra értékelte a két egyetem közti együttműködést. /Díszdoktorrá avatták dr. Mészáros Tamást. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 24./2009. január 30.Az Új Magyar Szó átvesz cikkeket a magyarországi kormánypárti sajtóból. A mostaniban Mészáros Tamás a 168 Óra hetilapban kiállt a Gyurcsány-kormány mellett, továbbá az uszító ellenzéket szidta: „Tessék elolvasni, meghallgatni a legnagyobb ellenzéki párt prominenseinek akárcsak az utóbbi hetek során közzétett megnyilatkozásait. ” „Ez a gyalázkodás már túllép azon a mértéken, amit évek óta megszoktunk. ” /Mészáros Tamás, 168 Óra: A meggyalázott nyelv. Változatos válságok. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 30./2009. szeptember 19.A Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) szervezésében szeptember 18-án kezdődött az a háromnapos nemzetközi konferencia, amelynek témája a felsőoktatási intézmények kiértékelése, a nemzetközi rangsorolás jelentősége és hatása, valamint a nemzetközi együttműködés. A rendezvényen jelen volt és előadást tartott Mészáros Tamás, a Budapesti Corvinus Egyetem rektora, valamint Orosz Magdolna, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) rektor-helyettese. Előadása során Mészáros a magyarországi egyetemek versenyképességéről, míg Orosz az egyetemek nemzetközi rangsorolásának kritériumairól beszélt. A magyar szakemberek mellett német és lengyel oktatók is részt vettek a konferencián. Mészáros Tamás, aki idén januárban elnyerte a BBTE díszdoktori címét, elmondta. az egyetemek versenyképessége és rangsorolása időszerű téma szerte a világon, megindult a verseny a hallgatókért. Orosz Magdolna kiemelte, az ELTE és a BBTE közti régi, jó kapcsolatot. Az ELTE Bölcsészkara évek óta vezeti a rangsort, de a többi kar is jó helyezést ért el. /Nagy-Hintós Diana: Konferencia az egyetemek versenyképességéről. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 19./2011. május 17.Rekordszámú résztvevõ az ETDK-nRekordszámú, 228 dolgozat, 270 résztvevõ és több mint százötven díjazott a vasárnap ünnepi gálaesttel véget ért 14. Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencia (ETDK) mérlege. Erdély legnagyobb tudományos magyar diákszemléjén 27 szekcióban több mint száz szakember zsûrizett, akik nyolcvan dolgozatot a két év múlva Magyarországon megrendezésre kerülõ XXXI. Országos Diákköri Konferenciára javasoltak. Az idei rendezvényt olyan szaktekintélyek tisztelték meg jelenlétükkel, mint dr. Andrei Marga, a Babeº-Bolyai Tudományegyetem rektora, aki elismerését fejezi ki, amiért a magyar egyetemi közösségnek sikerült ilyen hosszú éveken át nemcsak megõrizni, hanem erõsíteni is a tudományos megmérettetés hagyományát vagy dr. Mészáros Tamás, a Budapesti Corvinus Egyetem rektora, aki örömmel nyugtázta, hogy Erdélyben is virágzik az önkéntes megmérettetés tradíciója. A konferencia fõvédnöke dr. Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke volt. A Babeº-Bolyai Tudományegyetem, a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) és a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet által szervezett tudományos verseny szimfonikus koncerttel egybekötött záróünnepségén Talpas Botond, a KMDSZ elnöke kifejtette: büszke rá, hogy az ETDK mára fontos mérföldkõvé vált az erdélyi kutatók tudományos életében és ígéretet tett arra, hogy a diákszervezet a jövõben is megszervezi majd a szakmai rendezvényt. Vetési Imola, a konferencia stratégiai koordinátora elmondta, a szervezõkre és versenyzõkre egyaránt igaz volt az, hogy mertek álmodni. Krónika (Kolozsvár) 2016. augusztus 3.Hogyan lett Kolozsvár a bukott liberálisok pAradicsoma? – Kultúrharc a határokon túlAz Orbán-kormány 2010-es hatalomra kerülése óta lassan megszűnt az elsöprő balliberális médiafölény, ezáltal a kultúrharc terén is az egyensúly felé mozdultak el az erőviszonyok. A jobboldalon viszont az elmozdulást látva sokan megnyugodtak és leeresztettek, mert azt gondolják, hogy az offenzíva véget ért. És valóban, teljesen hétköznapi dologgá vált Ungár Klára kétségbeesve csapkodó frusztrációin nevetni, az Amerikai Népszavába író Bartus-féle elmeháborodottakra gond nélkül rá lehet mondani, hogy elmeháborodottak, és már azokat sem nagyon érdekli, hogy mit mond Mészáros Tamás, akik még egyáltalán emlékeznek rá. Ugyanakkor még mindig akadnak szép számmal, akik baloldali tojásokból kikelve, szocializmuson és demokrácián átívelve mozgatják a kulturális- és médiaszálakat, és aktívabbak, mint hinnénk. Magyarországon zökkenőmentesen élték át a rendszerváltozást; csak 2010 után kezdett fokozatosan fogyni körülöttük a levegő, ám ők eközben is magabiztosan járnak-kelnek a 20. században bejáratott útjaikon. (A PestiSrácok.hu felvidéki származású újságírójának körképe a balliberális megmondóemberek határon túli nyomulásáról. – A szerkesztőség ugyanakkor nem gondolja, hogy a cikkben felsoroltak kétes közéleti tevékenysége bármiben is befolyásolná a művészi teljesítményük értékét.) Ezek az utak nemcsak a hagyományokat kigúnyoló és a nemzeti elkötelezettséget nevetségessé tevő módszereket jelentik, hanem a bejárást Nyugat-Európa nagyvárosainak kulturális hálózatába, és ami megdöbbentőbb, a határon túli magyar kulturális körökbe. Egyik sem most kezdődött… Az 1919-es Tanácsköztársaság bukása után a szellemi kiötlői, pénzügyi támogatói és gyakorlati végrehajtói egyaránt külföldön kerestek menedéket. A módosabbak nyugatnak vették az irányt – így tett például Hatvany-Deutsch Lajos is, aki a vörös terror megszponzorálása előtt egyébként a Nyugat folyóiratba (és Ady Endre borozásaiba) is elég sok pénzt fektetett. Hozzá hasonlóan, sok baloldalinak Bécs, Berlin vagy éppen Párizs jelentette a biztonságos és otthonos közeget, miként jelenti ma is; gondoljunk csak Konrád Györgyre vagy Demszky Gáborra, de ha Fischer Iván ajkán sommás panasz készül megfogalmazódni az Orbán-kormányra, ő is előszeretettel rohan Berlinbe, hogy onnan kiáltsa világgá. A KÜLHONI MAGYAROK ELSŐ ELSZÉDÍTÉSE Sok kommunista ugyanakkor csak a frissen elcsatolt országrészekig ment, hiszen már ott sem érhette el őket a magyar igazságszolgáltatás. Erdélyben az erős hagyományokkal rendelkező kulturális élet a régi központok mentén, a román elnyomás ellenére is tovább élt, a kommunisták pedig végig marginális csoport mAradtak. Felvidéken viszont sokkal több kárt tudtak okozni, mert az ottani magyarság elvesztette a térségi központjait, hiszen azok Magyarországon mAradtak (Budapest, Győr, Miskolc), illetve erőszakkal hamar elszlovákosították őket (Pozsony, Kassa), miközben a gazdasági, oktatási és művelődési elitet Magyarországra űzték a csehszlovák hatóságok. A magyar közösség igazodási pontok nélkül mAradt, ráadásul a magyar nagybirtokrendszer szétverése miatt el is szegényedett, így szinte a semmiből kellett felépítenie magát. Ez már hálás terep volt a kommunista agitátoroknak, akik ott voltak a kulturális életben, és ami még fontosabb, az országos kommunista párt legjobb szavazóbázisává tették a felvidéki magyarokat. Ezzel sikerült éket verniük közéjük és az anyaországi magyarok közé is, ami majd az 1938-as visszacsatoláskor éreztette a hatását. Ekkor a valóban erős kommunista preferenciákkal rendelkező felvidéki magyarok sérelmezték, hogy a Horthy-kormányzat gyakran megbízhatatlan kommunistáknak tartotta őket. Ami pedig mindebben a leginkább figyelemre érdemes, hogy a történelem ismétli önmagát: a posztkommunistákkal kibogozhatatlanul összefonódott balliberális agitátorok újra ott vannak a külhoni magyaroknál. KULTÚRHARC NÉLKÜL A POLITIKAI HARC SEM NYERHETŐ MEG A magyarországi ballib értelmiségieket teljes sokként éri, hogy már nem ők irányítják, illetve töltik meg megbízható munkatársakkal az összes médiumot és kulturális intézményt. A kulturális befolyásuk ugyanis eddig politikai rendszereken át ívelt, és tudják, ha ezt képesek megtartani, akkor a nemzeti oldal, minden mostani politikai sikere ellenére, kudarcra van ítélve. A ballibek közéleti téren vívják a kis nevetséges harcaikat a harminc fős demonstrációikkal, ám eközben kulturális téren változatlanul dominálnak, többnyire ők mondják meg, hogy mi kultúra, mi művészet, mi fontos sorskérdés és mi nem az. A színházi világ az egyik legfeltűnőbb terep. Itt még csak egy-két nemzeti irányultságú szereplő tudott beférni a tengernyi baloldali közé, de utóbbiak már ezt sem bírják megemészteni, állandóan cirkuszolnak, megy a hisztérikus „diktatúrázás”. A jobboldalnak nagyon kevés kulturális és művész „sztárja” van, a határon túli magyarok pedig az ismert magyarországi irodalmárokat és színházakat hívják. Mivel ezek elsöprő többsége baloldali, ők jóformán konkurencia nélkül exportálhatják a külhoni magyarokhoz a megosztó, hangulatkeltő, mindenből erőltetetten politikát csináló és persze ugyanezzel szüntelenül a jobboldalt vádoló irodalmukat, színházukat és társadalomtudományukat. A magyarországi médián szocializálódott külhoni magyarok pedig azt látják, hogy ez jön az anyaországból, ezt gondolják trendinek – hát jóhiszeműen fogyasztják, legyen szó regényről vagy színházi előadásról. JOBB HÍJÁN BAL Ha nincs jobboldali kortárs sztáríró, akkor határon túlra is a rögeszmésen politizáló Závada Pált meg Parti Nagy Lajost hívják beszélgetni, megadva nekik ezzel a lehetőséget, hogy gyalázzák kicsit a „nyomasztó”, „diktatórikus” orbáni Magyarországot. Kolozsvár különösen fontos gócpontjukká kezd válni. „Lehet, hogy most itt jobb élni” – jegyezte meg Závada egy régebbi író-olvasó találkozón Székelyudvarhelyen, ravaszul hízelgésként tálalva a jobboldali vezetésű Magyarország lejáratását. Délvidéken 1944-45-ben több tízezer magyart mészároltak le válogatott kegyetlenséggel a szerb partizánok, még ezt a traumát se sikerült feldolgozniuk, de máris egy másikkal traktálják őket, hiszen jobb híján Závadát hívják Magyarországról, a három zsidó kereskedő 1946-os, nagykunsági meglincseléséről szóló regénye apropóján. Parti Nagy biztos benne, hogy az erdélyiek nem szeretik, ha a magyar kormány diktálja nekik, hogy mit kell gondolniuk. Sokkal jobban szeretné ő diktálni: „Elegük van abból, hogy mindenféle pártközpontokban mondják meg azt, hogy miként és hova kell igazodni, szavazni. És ez a kultúrára is nagyon igaz.” Parti Nagy Lajos fontos feladatának véli, hogy formálja a közgondolkodást, de tolakodásnak tartja, ha konzervatív emberek teszik ugyanezt. Mindennek fokozásaként a Marosvásárhelyi Rádióban az a Csáki Judit színikritikus mutatja be állandó rovatban a magyarországi színházi élet újdonságait, aki többek között az Alföldi Róbert Nemzeti Színházból való távozása körüli hisztériakeltésben alkotott mAradandót, majd ő maga is hisztigócpont lett. Természetesen nem is állja meg, hogy ne tegyen kiszólásokat a jelenlegi kultúrpolitikára. A szüntelenül bújtatva politizáló, baloldali kulturális és művészvilág ágyaz meg annak, hogy a közbeszédbe is átmehessenek a kedvenc témái: a magyarok bűnössége a világháborúkban, a zsidóüldözésben és a cigánygyilkosságokban, a migránssimogatás, meg persze a baloldali kulturális és művészvilágot Magyarországon mindig egy lépéssel kijjebb szorító Orbán-kormányzat állandó gúnyolása és vádolása a demokrácia felszámolásával. Ez a balliberális kör kihasználja, hogy a külhoni magyar közösségek még hajlamosabbak hinni neki, mert nem élték meg testközelből a balliberális ideológia és politikai erők olyan mértékű károkozását, majd látványos bukását, mint a Magyarországon élők. Marosvásárhely–Budapest–BERLIN Az erdélyi születésű, de már Magyarországon élő író, Dragomán György ennek a körnek a legújabb üdvöskéje. Magyarországon addig ajnározta a balliberális média, hogy sztáríróvá avanzsált, és már ilyen minőségében járhat vissza Erdélybe, kiokosítani az ottani magyarokat, hogy miről mit kell gondolniuk. Papírforma, hogy a magyarországi baloldal kedvencét a liberális hatalmi elit zsebében levő német sajtó is körülrajongja. Emlékszünk még a cikk elejére, hogy Hatvany-Deutsch Lajostól Demszky Gáborig hova iszkolnak el a magyarországi kommunisták és liberálisok, ha a nemzeti szellemű kormányzás miatt elfogy körülöttük a levegő? Egy rövidke, 1933-45 közti időszakot leszámítva, egy évszázada nagyon otthonosan érzik magukat Németországban. Azonnal megjelenő német fordítások, dicsőítő Frankfurter Allgemeine Zeitung- és Der Spiegel-kritikák, meleg hangvételű ajánlások szegélyezik Dragomán diadalmenetét – hiába, Konrád György nem fiatal már, időben be kell építeni a köztudatba az utódját. És Dragomán tudja is a dolgát, rögtön belerúg a hazájába: „(…) nagyon imponáló látni, milyen intenzitással olvasnak a német kritikusok. Alapos és értő elemzéseket írtak, rögtön a könyv megjelenése után. Ez az, ami Magyarországon hiányzik.” Ráadásul a migrációellenes szövegével ideológiai kihágást elkövető Konráddal szemben, hűséges migránssimogató is. Meg persze kötelezően kockásinges-támogató, ligetvédő és radikális feminista is – elég feltűnő, hogy a magyar kormány ellen ilyen-olyan-amolyan okból lázongó, teljesen különállónak füllentett csoportok mind ugyanabból a fészekből rajzanak ki a Kossuth térre, a Szabadság térre, az Andrássy útra, a Városligetbe vagy épp’ a Kúria elé. A Der Spiegel Konrád György, Kertész Imre, Esterházy Péter, Nádas Péter és Krasznahorkai László neveit sorjázva dicséri a magyar irodalmat, akaratlanul is ráerősítve, hogy német nyelven csakis elkötelezett liberálisoknak van esélyük bekerülni a kánonba, nekik viszont elég jó. Spiró György ezt így fogalmazta meg hat éve Kolozsváron, egy óvatlan pillanatában: „Ma nem nagyon függ össze a kritikai és az olvasói fogadtatás – minden attól függ, hogy az író be van-e vezetve.” Vásárhelyi Mária, a fasizmustól hivatásszerűen rettegő szociológus a Facebookon szólta el magát, hogy mi a felsorolt írók legfontosabb jellemzője: „Csupa olyan írók, akiket az Orbán-rendszer a nemzet ellenségének kiáltott ki. Szerencsére a világ és minden magyar demokrata nagy magyar íróknak tartja őket.” Dragomán György ebbe a társaságba érkezik meg hamarosan, árnyékában a feleségével, a magyar baloldali sajtó rajongása miatt országosan (a jobboldali sajtóban is) elismeréssel kezelt költőnővel, a migránsok mellett az egymilliárd forintos vagyonnal rendelkező Budapesti Fesztiválzenekar pénzügyi helyzetéért is aggódó Szabó T. Annával. A MAGYARORSZÁGI BALOLDAL KÜLHONI AGITPROP OSZTÁLYAI A Magyarország felől a külhoni magyarokhoz érkező genderideológusok azon dolgoznak, hogy a nemzeti létükben veszélyeztetett kisebbségi magyar százezrek saját kulcskérdéseik helyett a marginális jelentőségű és minimális létszámú szexuális kisebbségekkel foglalkozzanak. A magyar kormányra a szokásos rasszista, fasiszta, stb. jelzőket aggató, közismert baloldali politológus, Lengyel László eközben elmagyarázza az erdélyieknek, hogy az ő hazájuk a kozmopolita nagyvilág, de persze elítéli, ha Orbán fogalmazza meg, hogy hol van a haza. A fáradhatatlan offenzívát azok a helyi médiamunkások teszik teljessé, akik lényegében a magyarországi baloldal külhoni agitprop osztályát képezik. Erdélyben az őt terhelő rendszeres panaszok ellenére még mindig a Marosvásárhelyi Rádióban dolgozó Parászka Boróka a legtehetségesebb ikonja ennek a törekvésnek. Repertoárja a székelygyalázástól és vallásgyalázástól, a szélsőséges feminizmuson át a migránssimogatásig terjed. Parászka Boróka erdélyi magyar, aki nem tesz különbséget a migránsok és az erdélyi magyarok között „Parászka Boróka rádiós propagandát folytat, műsoraiban gyakran manipulál, eltér az igazságtól. Sajtós és rádión kívüli tevékenysége során bizonyos (párt) körök és ideológiák elkötelezett támogatója, a romániai és magyarországi magyar média botrányos szereplője. Olyan témákat és álláspontokat erőltet egyoldalú módon, amelyek hallgatóink többsége számára idegenek és irritálóak” – írták munkatársai 2013-ban, az ellene benyújtott petíciójukban. Fontosságát jelzi, hogy ekkor a balliberális irodalmárok bensőséges melegedője, az Élet és Irodalom hasábjain védték meg – az ilyesmi nem szokott alanyi jogon járni az egyszerű külhoni magyar újságíróknak… Parászka kitartóan démonizálja Magyarországot, rendszeresen félti attól Erdélyt, hogy túlságosan Magyarország-párti, és ebből szerinte baj lesz. „Szuperképessége” a csúsztatás, hogy bármit képes a székely-román viszonyrendszerrel párhuzamba állítani. Az Európát elözönlő migránsok által követelt segélyek nála egylényegűek az őshonos erdélyi magyarok által követelt nyelvi és önigazgatási jogokkal, a magyar kormány nemzeti öntudatot erősíteni hivatott bármilyen intézkedéséről pedig rendre a magyargyűlölő román nacionalizmus, vagy akár a Ceauşescu-rendszer jut eszébe. Felvidéken az Új Szó az egyetlen magyar nyelvű napilap, a vele szimbiózisban működő Vasárnap pedig az egyetlen jelentős magyar hetilap. Mindkettő a külhoni magyarokat és az anyaországot egymástól eltávolítani akaró politikai erők szolgálatában áll, de a Vasárnap – magazin jellegét kihasználva – erős versenyző a szélsőséges liberális agymosás, feminizmus, katolikusellenesség és Orbán-fóbia terén is. Emlékezetes, amikor a Parti Nagy Lajos legsilányabb munkái közé tartozó, a magyarokat bőgatyás mucsai parasztnak láttató, kormánykritikus meséket címlapon érezte fontosnak hozni az újság. A székely-palóc kamutájszólásban elmondott, rendkívül kínos produkciónak a 2000-es években sikerült hoznia a ’90-es évek eleji Szatelit humorszintjét, tanúskodva a balliberálisok híres progressziójáról is. A felvidéki magyarok egyetlen jelentős hetilapja ezt ünnepelte körül, a magyarországi baloldali sajtóval tandemben. FIGYELNI KELL AZ ÚJ FRONTOKRA Javában zajlik a harc Magyarországon a még mindig bőven balliberális fennhatóságú kulturális és művészeti térért, és minden egyes hangos hisztéria (pl. amikor Alföldi Róbertet nem kirúgták, csak a megbízatása lejártával nem kapott új szerződést a Nemzeti Színház élén) azt jelzi, hogy a kormány betalált. Ez még jó darabig el fog tartani, és akár több ciklusra is szükség lehet, hogy a konzervatív értékrend üzenetei a balliberális üzenetekhez hasonló súllyal jelenjenek meg a kulturális életben. Eközben a befolyásáért kapaszkodó baloldal új frontokat nyitott a határon túli magyaroknál is, ahonnan váratlan támadások érhetik a jobboldalt, ha nem figyel oda. Vésey Kovács László pestisracok.hu lapozás: 1-9
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
